Halihó

Írok

Próbáltam már elmondani is, de nem egyszerű.  És ilyen dolgokról nem beszélnek csak a melegek.  

Egy rendes pasi, lecsapja a mamutot, hazacipeli és megcsinálja az asszonyt. Vagy a kardfogú tigrist, ha csak az van otthon. Vagy Dinót…  

Az elmúlt egy év félelmetes menet volt nekem. Zaklatott, kurva megterhelő, nagy lelkes hegymenetelekkel és feneketlen hullámvölgyekkel. Bár utólag egy villanás az egész, de közben sok másodperc is egy örökkévalóság volt.  Nagyon sokat adott ez időszak, nagyon  jó és nem jó dolgokat, kedves barátokat, és érzéseket. Olyanokat, amik hiányoztak jó ideje az életemből.

Hmmm… Nagyon jó végig gondolni. Nagyon jó. Benne vagytok vastagon, hozzátok kötődik ezer szállal  sok szép pillanat.

Nagyon kellemes és szép, de még egyszer nem szeretném végigélni.  

Sooo… A hullámzás viszont  még mindig tart, és most kellene tovább haladni.

Nem miattatok van a hullámzás, és nem azért mert nem tudok továbblépni! Nem Ödike miatt.    Ezzel soha nem volt probléma. Ezt a részét rohadt jól csináltam az első perctől kezdve. Kis hibákkal maximum.  

Azokat a régi érzéseket, gondolatokat, vágyakat, terveket nem tudom most hirtelen hova tenni, amik visszajöttek. Nem tudom kezelni őket. Nem tudom megoldani őket olyan gyorsan, hogy ne kezdjenek el nyomasztani, vagy esetleg rossz érzéseket hozni.

Ebben a  pillanatban nem tudom másként megoldani ezt, csak ha kizárok dolgokat. Leginkább érzelmeket és vágyakat. Azok szivatják az embert.

 Ezt a kizárás elég nyersen megy ha észreveszem hogy megint gondolkozom:

..faszt foglalkozol már megint ezzel?

De nem csak az agyalás része van…

A  barátság nekem érzelmi viszony. Nagyon fontos érzelmi viszony. :) És aki fontos nekem, azzal mindig tervezek, mindig gondolok rá.  Ha jó kaját eszek, ha szép helyen járok, ha kellemes pillanatokat élek át, ha érdekes dologgal találkozok. Vásárolok, tervezek, építek…

Tudom Rita, hallom: mert túlzásokba  esel mindig! De én nem érzem soha így. Az én viszonyaimban nincs indokolatlan, túl sok, túl drága  vagy ésszerűtlen.  Nem ezzel van a problemo-

Ha nem jön össze amit tervezek, ha nem tudom megosztani az érzéseket és gondolatokat, akkor ezek a pillanatok lerántanak. Mert egyedül érzem magam akkor. Magányosan. Macerás alaknak, akivel nehéz a kapcsolattartás.

Le kell tennem pár dolgot. Sokat.

Sooo.. Most ez van.

Hmmm… Közben ahogy írtam eszembe jutott, hogy nem csak nekem volt ez az év nagy menet, hanem nektek is. Lehet hogy jobban is néha mint nekem. Karma? 

Mindegy… Lassan  most már kezdjük el riszálni a seggünket! :)

Nem kell beszarni, ugyan olyan fontosak maradtok, mint eddig.

Walter Melon :)