Donna Lucia

Kicsit elhúzódva, de a középponthoz közel, a legjobb helyek egy részét láthatólag egy társaság foglalta el. Laza közelségben, kisebb csoportokban pezsgővel a kezükben beszélgettek.

A társaság közepétől a fal felé húzódva egy nő állt. Ahonnan szemmel tarthatta az egész termet

Mosolyogni még nem sokat látták

De mos még ő is elmosolyodott amikor a frissen érkezett fiatal nőhöz  odalépett.  A nőt körülvevő lányok hátraléptek, ösztönösen helyt adtak neki

• Szia Bella! Hogy vagy? Nagyon jól nézel ki. – Üdvözölte kedvesen. Mosolya ellenére is keménység sugárzott belőle, de ezt a kedvességet most megengedhette magának. Bellával szemben minden ember ilyen volt. Férfiak és nők is.

Akárcsak Bella, ő is nagyon elegáns volt. Fekete nadrág kosztümje alatt nem viselt inget, csak egy kis mellényt, ami mellei közt kezdett gombolódni.  Nem viselt sminket, és még így is jól nézett ki. Sportos nőies alkat, erős, szigorú arcvonásokkal. A mellény férfiassága és a mély dekoltázs keltette nőiességet teljesen semlegesítette a kemény arc.

• Mikor lesz la Baloise képed újra? – Rajongott a svájci művész képeiért
• Szia Donna Lucia! – A lány közvetlen kedvessége nem változott. Mosolya sem- Pedig lett volna oka rá. De ma nem azért jött, hogy a múlttal foglalkozzon.

Ma csak eljött tiszteletét tenni a visszavonuló Donnoknak.

Ekkor lépet oda a Svéd…

Nem nagyon érdekelte hogy Donna Lucia beszélget a lánnyal. Inkább látványosan tudomást sem vett róla, mert valójában rühelte a nőt.

• Fapicsa - összegezte magában.

Pedig nem volt túl okos  dolog tengelyt akasztani vele, amihez bőven elég volt a pimasz pofátlan viselkedés is. Még a  Svédtől sem.

De magabiztos volt, tudta, hogy a főnöke úgyis megvédi ha kell, esetleg megoldja majd maga is. Elgondolkodott egy pillanatra, és kicsit visszahúzódott. A fönöke nagyon szétfogja rúgni a hátsóját ha miatta konfliktusba keveredik. Nála is jobban utálja Donna Luciát, de a szükségtelen konfliktusokat ki nem állhatja és nem bocsát meg a hülyeségért.

Donna Lucia nemrég még a legerősebb emberek egyike volt a Tiszteletre méltók társaságában. Elismert, de a legnépszerűtlenebb főnökök egyike.

Kemény, kérlelhetetlen, önfejű, okos nő volt. De ugyan akkor mereven konok is. Az ostobaságig tudott ragaszkodni a véleményéhez és a terveihez.

Nem rég  rosszul választott ellenfelet, és nem akarta feladni a vesztes harcot sem. Nem csak magának ártott vele, hanem az egész társaságnak. Azt suttogták hogy a mai búcsú is részben ennek köszönhető. Vagy talán teljesen.

 Pozíciója óriásit változott emiatt, elvesztette a legjobb embereinek egy részét, és a védelmet is amit a cég nyújtott eddig. A főnökök rosszallása egyértelmű volt. Szerencsének tarthatta, hogy még nem jött számonkérés eddig felőlük.

Most neki sem hiányzott hogy a Svéddel és a HÁZ főnökével is háborúba keveredjen.

Makacs volt, de nem ostoba…

Nem szerette ő sem Ház tulajdonosát, gyakorlatilag semmiben sem értettek egyet a cég közös ügyeiben és tárgyaló asztaloknál sokszor kerültek összetűzésbe. Nyílt harcra nem volt köztük, de örömmel kitörték volna egymás nyakát ha kaptak volna rá engedélyt. És most az ő nyaka nagyobb veszélyben volt.  

- Majd beszélünk csak köszönök a többieknek is – mondta Bella Caldo lányainak és a Svédnek