Trüffel és csokitorta beszerezve :) 

Természetesen én a szomszédnéni ajándékba hozott elfajzott gyalogszedrét eszem helyette, ami olyan savanyú, hogy annyira összehúzza a számat, hogy úgy nézek ki tőle mint Geronazzo Maria. Rém szexi vagyok.

Hangulat: Normál

Érzelmi állapot: tegnap reggeltől konstans jó.

Szóval alapból nincs probléma.

Most leginkább Donna Margherita miatt aggódom.. Négyszer nyomott ki. Eddig…

Ez rekord. Telefonálni sem nagyon szokásom, ha egyszer kinyomnak, már második hívás is ritkaságszámba megy, viszont most még a negyedik után is lenne szándékom beszélni vele.

:

„Csak azt gondoltam, hogy hagyjon engem most mindenki a picsába békén...” ?

Holnap bemegyek ezért a mondatodért!

Meg hogy lássalak

Ödit is láttam ma majdnem 

Igen, annak ellenére hogy lecseszted, annak ellenére hogy lecsesztél elindult. De az időjárás felelős közbeszólt. Beszéltél vele hogy intézkedjen? Más vonalon is van ismerősöd az égiek közt? Nagyon hálás lennék egy kis szívességért… 

Most ez Ödikét jobban megviselte, én már egész harcedzett vagyok. Nem lettem tőle boldog, de ilyen történéssel, hogy elkezd szakadni az eső, nincs mit tenni.

Jahm, az idegesítő, hogy 10 percig tartott, amíg haza zavarta az easyridert 

Az még jobban idegesítő, ahogy summázta, nem kell nekünk találkozni… A fenekébe fogok harapni! Ahol nem védi a protektor!  Tényleg szép felület…  

Még hogy csak netes barát…

Bár nem csoda hogyha mindenki a fejét fogná ettől a sztoritól. Vagy legalább az én fejemet fogná…

Mintha ezer év története lenne… Legalábbis nekem.

Merenghetek?

Aztán mindenki összegezhet ha akar. Nekem nincs szándékomban. Újdonságot amúgy sem hiszem, hogy fogok mondani..

Soooo..

Lehet hogy ott eldőlt hogy káosz kezdődik, amikor Ödikével először találkoztam? Tényleg emlékszem arra amikor bemutattak a lányoknak a HR irodába, és ő integetve köszönt a többiek háta mögül..

Még a hajpántjára is…

A következő két órát azzal töltöttem, hogy kerestem ki ez a csaj, mert tuti ismerem valahonnan...

Nem is kicsit…

Aztán kiderült hogy még soha sem találkoztunk..

Jobban akkor ismertem meg, sőt egyáltalán akkor ismertem meg, amikor a kiszert átvette. Mégis teljesen biztos voltam benne, hogy tökéletes választás lesz…  

A többi jelöltnek esélye sem volt…

Aztán el is indultak az érthetetlen dolgok… A közös munkában… Háááát, mit mondjak róla? Most is őt választanám…

Már mások vagyunk…

Akkor nem értettem, néha kicsit haragos  voltam, vagy rosszul esett ami történt. Amikor  közös térben voltunk, akkor általában tökéletesen megértettük egymást, aztán mégsem tudtunk haladni. Később még rosszabb lett. A baráti kapcsolat tökéletes lett, az egy húron pendülés az azonos gondolkozás is, a munkában viszont egyáltalán nem ment..

Kiborulások, panasz Robiéknál, felmondás…

Folyamatos kettősség volt már akkor is minden perc…

Barátság és konfliktusok…

Szeretlek és „hülye vagy” kapcsolat

Érthetetlen. Vagyis most már értem..

Amikor a  szoros munkakapcsolatunk megszűnt, a kettősség a barátságunkba költözött. Ellentétes pólusok lettünk. Szerettünk egymás közelében lenni, mégis mind a ketten akartuk a távolságot. Nekem védelem kellett, te pedig nem akartad hogy baj legyen, nem akartad hogy olyan irányba forduljon a barátság, amit te nem akarsz.

Tisztában voltam vele, reálisan értékeltem, nem kellett hozzá a helyretevős este sem, mégsem ment. Komoly menetek voltak magamban, hogy a realitás megmaradjon, és nehogy megbántsalak

De ez sem ment persze tökéletesen. Van egy időszak, amit szívesen elfelejtenék.. Az utolsó heted… Nah ezért vedd úgy, hogy azóta másodpercenként kérek elnézést tőled magamban! 

Életem legszétcsúszottabb hete…

Szörnyű …

Soo..

De azóta sem sokat javult ez a kettősség…

Távol vagyunk egymástól, próbáljuk okosan kezelni, de valahogy nem engedi a nagy szerező, hogy érzelem mentesen menjen…

Nagyon megnehezíti, lehetetlenné teszi…

Amikor először próbáltunk találkozni, azt hittem kb rendben minden, mély mély barátság lesz. Szerveztem a hétvégét, és akkor pénteken bedobta az új kapcsolatodat… Kiderült hogy nincs minden rendben… :

Én még bőven szívtam, hogy egyenesbe kerüljek, számodra  meg már ki is derült, hogy tévedés volt…

 Villámtréfa a sorstól.. 

Következő kavarása az állás ajánlat volt, ami először úgy tünt rendben lesz, mindenkinek oké, aztán itt is egy másodperc alatt az ellentétére fordult a világ…

Aztán jött a kizárás az életedből… Miközben fotóbolondokkal meg elnéző voltál… 

Ez volt a legkeményebb időszak, és ezt köszönhetem Ritának, hogy ebből reálisan értékelve, harag nélkül jöttem ki.

Megszívatott a nagy tervező, aztán összesodort a legkedvesebb emberrel, hogy segítsen…

Van humorérzéke…

Rita segített, kicsit rábeszélt a búcsúestre, ahol megint jött a totális katasztrófa… Azt hittem előtte, hogy mi történhet még? Sokkal lejjebb nem lehet…

Dehogynem… 

Aztán Rita megint kihúzott…

A legkeményebb szavakkal… Elmondhatom?

Inkább nem. De nem hagyott kétséget afelől, hogy hamarabb fogsz egy vizilóval barátkozni mint velem… 

Mi mást választhatsz ilyenkor? Tudomásul vétel ismét, és próbálkozni a zárással. Hiába, kudarc volt, nem engedte a felejtést a rendszer, folyamatosan jöttek az emlékeztetők. Tényleg mulatságosan gyakran. Ráadásul  valójában nem is akartam felejteni. Ezen is  nevetünk. Rita mérgelődött, én meg időnként befordultam. Majdnem rutinná vált… 

Aztán a nagy szervező adott két nagyon kedves pillanatot. Amikor jelentkeztél, és az estét Ritánál…

Tökéletes pillanatok… 

És tökéletesek arra, hogy újra elkezdődjön a rendben van minden, minden felborul a következő másodpercben.

Még Rita élete is megkergült.

A tied folyamatosan kerge…

Az enyém, az, hát néha kell egy kis alvás…

A szlovákia, a Pesti utazás, a mai nap…

Nem is tudom..

Kriminális?

Hiányzik Ödi, rendeződünk, megvan az  esély rá, hogy hellyel közel normálisan menjenek a dolgaink, és akkor  újra történik valami…

Vagy engem borít be, vagy a helyzetet szünteti meg :)

És most még Ritával sem tudom mi van…

Hogy ezekből mi jön le?

Nevel minket…

Azt hiszem főleg engem…

Nincs a mi kezünkben a választás…

Valószínűleg még kicsit pofozkodom a szervezővel

Miért?

Miért ne?   

Ha nektek elég, azt simán megértem. Eddig is próbáltam amennyire csak lehetett vigyázni rátok, emiatt nem lesz harag. És ezt is köszi Rita!  

Hmmm

Most az érzelmi állapot,így az írás végén?

Már nem annyira high