A Svéd

Két megtermett kopasz férfi állt az árkádok takarásába húzódva. Tökéletes Armani szmokingos eleganciájukon csak a magasabb hosszú fekete nyakkendője rontott.  Az alacsonyabbik is nagytermetű volt, de a hosszú nyakkendős  valóságos viking óriás volt. Ahogy félig takarásban álltak, még mintha az árnyékok is sötétebbek lettek volna körülöttük, mint a terem más részein. Pedig vidáman beszélgettek, és akik megálltak mellettük pár szóra, azok is nevetve társalogtak velük. Mégsem volt rendben velük minden.

• Úgy nézek ki mint James Bond! – mondta az óriás elégedett komolysággal szemlélve magát a teraszajtók üvegében. – Csak szebb és okosabb vagyok. És sokkal halálosabb.
• - bólintott rá a társa. – Rowan Atkinsonnál is jobb lennél talán a szerepre. Vagy legalább olyan jó…
• Mr Bean – mondta vigyorogva amikor látta, hogy a nagydarabnak nem esik le hogy kiről beszél.
• Megütlek Főni! – vigyorgott vissza. – De most tényleg megvetted nekem ezt az Armanit? – nézett elégedettem magán végig.
• Igen, mert akkor még nem tudtam, hogy csokornyakkendő helyet ezt veszed hozz! Olyan vagy mint egy temetkezési vállalkozó!
• Csokornyakkendőt csak a melegek hordanak! – elégedett vigyorba húzódott a szája, revansnak szánta a Mr Beanezésért.

Érdeklődése hirtelen egy új érkező felé fordult. Még magánál is elégedettebben szemlélte a fiatal nőt.  

Gyönyörű volt. Világos törtfehér miniruhában, ami szabadon hagyta a vállait. Mintha ékszerek lettek volna rajta úgy csillogotak a szemei és a mosolya. Ahogy haladt át a tömegen, mindenki örömmel üdvözölte.

• Itt van Bella. –Biccentett a hústorony fejével a nő felé
• látom – válaszolta röviden az alacsonyabbik. A társaságban lévő lányokból jó páran neki dolgoztak, de most érkezett fiatal nő nem tartozott közéjük.
• Akarod hogy elintézzem? - Kérdezte kötekedően vigyorogva
• Hülye – mondta az alacsonyabbik, oda sem figyelve. Láthatólag elengedte a füle mellett a Svéd mondanivalójában lévő utalást.
• Neked csak gondolnod kell rá barátom, és máris el van intézve. – Vigyorából nem lehetett eldönteni, hogy komolyan gondolja, vagy csak idegesíti akarja az alacsonyabb férfit. - De ha nem, akkor, most ha nem bánod, megyek és köszönök neki. – A választ meg sem várva már indult is.

Méreteire egy lapáttal rátéve, lassú, hömpölygő járással haladt át a tömegen. Az emberek ösztönösen elléptek az útjából nem kellett kikerülnie senkit. Fenyegetés sugárzott mozdulataiból. Hosszan senkinek sem időzött a pillantása rajta, a szemébe nem néztek, kerülték, hogy felhívják a figyelmét magukra.

Odalépett a nő hátához, és nem törődve a társaságában lévőkkel, a füléhez hajolva belesuttogott:

• Olyan szép vagy, hogy nem merek pislogni! Nehogy egy pillanatot is elveszítsek! - Széles vigyora felfedte, hogy a viharos élete a fogsorát is megviselte. - Bár ahogy így közelebbről látlak, egy kis edzés már rád férne. Csenevész vagy! Mikor jössz hozzám?
• Arra várhatsz! Nem teszed rám többet a kezed!-  Válaszolta hasonlóan széles mosollyal a lány. -  Szia Svéd. - mondta, miközben nyújtózkodva átkarolta a nyakát és csókot nyomott az arcára.
• Mintha nőttél volna egy kicsit!

Őszintén örült. A Svéd a kevés kivételek egyike volt, akit tényleg kedvelt a jelenlévőkből

• Még mindig nem tudsz nekem ellenállni, meg a hazvanötös pajszernek… - húzta ki magát a Svéd elégedettséget mímelve. Oldalra elhúzott féloldalas kevély mosollyal, magasra emelt állal játszotta túl az alfahím szerepét. Most még hatalmasabbnak tűnt, pedig a lány sem volt apró termetű.
• Ki tudna egy ilyen tökéletes hímnek ellenállni? Mond, írogat még neked az nőstény gorilla az állatkertből? – kacagott szemét hunyorítva.
• Amióta elvették tőle a telefont, azóta nem. Kicsit hiányzik is… – röhögött a Svéd. A kötekedés régi szokásuk volt, egy hasonló sértést kevesen éltek volna túl, de a lánytól ezt szinte elvárta.