Mesélek neked Anyusról, ha nem ismernéd...

A mai napban egy jó óra volt, amikor reggel kedvemre moroghattam a kocsiban amíg beértem a céghez. Felstresszelt az egyik cicababa asszisztensnő a fogászati klinikán a nyegleségével. A főnökkel megbeszéltem hogy megyek egy csavar állításra (1 perc), ez a kis pitsa pedig előadta hogy majd ő tudja. Most sok a beteg, és még csaak egy orvos dolgozik. Majd szól...

Nem érdekel, Egy vagyont fizetek, meg van beszélve, akkor ő nekem ne okoskodjon! Nem hívott be, ott hagytam őket. Holnap majd panasznapot tartok a fönöknek.

Szóval, Szidtam a fogorvost, terveztem, hogy ha beérek, mindenki látni fogja hogy szarnapom van, ma rendet teszek! Boldog voltam ettől valójában .Szeretek keménykedni

Ez volt a terv.

De bent...

Esélyem sem volt.

Hiába jeleztem komor képpel, hogy ma óvatosan velem, mert kegyetlenül kemény vagyok, Szóhoz sem jutottam...

Beléptem a raktárba, ott állt Anyus az irodák előtt csipőre tett kézzel, kis terpeszben, a Sárkánnyal az oldalán, és nem is emlékszem, hogy köszöntek e, vagy csak elkezdték tolni a problémákat...

Semmi sansz...

Bedaráltak..

Megettek...

Bemenekültem az irodába, de nem volt kegyelem! 

10 perc volt a következő megbeszélésig, addig Anyus szétzilálta minden idegszálamat a régi munkahely és az új vezetőjének a problémáival. Közben, mint gyógyszerre inni, a hatás kedvéért olvastatta velem, az esti műszakjelentést, ami szintén panaszból állt.

Anyus, ha azt akarja hogy ideges legyél, akkor ideges leszel! Nincs kecmec... Olyan hőfokon tudja elmondani, és olyan komolyan a problémákat, hogy ha idegen nyelven mondaná, akkor is sík ideg lennék tőle. Egyik problémából lépve a másikba, folyamatosan emelve a nyomást...

Mondja és mondja és mondja... Mivel most volt előzmény, és igaza is volt, el is gurult az én gyógyszerem is, és seggberúgtuk egy picit a Mágust.

Sajnos túlcsaptak rajta a hullámok, sok neki, és nem hajandó beismerni. Ma már sportszerütlen vlt Anyussal a reggeli megbeszélésen, és csúsztatva vádolta a kiszolgálást a szállítási problémái miatt.

Mindegy, morcos lettem, lebaszarintottam a következő megbeszélésen a külföldi barátaink előtt. Aztán leültünk és beszéltük  Face to face a problémákról. Vele meg a főnökével.  Így tiszta.

Segteni akartam, de nem látja be, hogy sok ez, makacsul ragaszkodik hogy nem a sok meló a probléma, hanem minden más...

Nehéz esett...

Mindegy, minden feszültség ellenére jó nap volt ez, mert Anyus ma nagy formában volt. Sok vidám pillanatot hozott össze.

Például amikor elolvastatta velem az esti műszak levelét, addig hozott egy kávét, és tejet bele. Nem csak megcsinálta a kávét, hanem fogta a kiskanalat és meg is kavargatta nekem...

Mint a gyerekeknek...

Néztem rá, észrevette mit csinál, ledobta a kanalat és elkezdtünk röhögni...

Beszélgetünk a szállítási gondokról, egyszer csak feláll, és elindul kifelé...

- Hova mész? - kérdezem csodálkozva

- Megyek szólok az ifjabbik. Raktárvezetőúrnak! Most mondtad, hogy szóljak neki!

- ??? Tesék? Én meg sem szólaltam... 

Bakker nem mondtam, csak gondoltam rá... Kezdek félni tőle... 

Valójában annyira nyilvánvalóan egyet értettünk amiről beszéltünk, hogy mind a kettőnk fejében ugyan az a lépés jött. Csak ő ezt úgy "hallotta" mintha mondanám is neki... :)

Néha azért szeretnék csak 5 percre a főnök lenni...

Beszélgatés közben az egyik srác bejött segítséget kérni. Elmondtam mit csináljon, megkértem hogy menjen és intézze is.

Anyus reakciója:

Nem! Ne azt csináld, és elmondta hogy mi lesz...

Nem az amit én javasoltam...

Vigyorognom kell rajta. Rám néz, és elmagyarázza nekem, hogy jobb az ahogy ő mondta..

Nincs rajta a csattogós papucsa, most nem hallom ahogy közlekedik, nem tudok felkészülni az érkezésére.Ma is egyszer csak beszáguld a nyitott ajtón, hogy "Figyu már! "  és már mondja is Nem nagyon érdekli mit csináltam...

Amikor látja hogy elnevetem ezen magam, akkor csak vigyorog...

Aztán ugyanígy távozik is, az ajtóból visszaszólva, hogy "Kapcsold be a klímát, mert meleg van"...

És vigyorog

Délután megint beviharzott, egy papírt bámulva a kezében. Eljött az asztalomig, a pírból fel sem pillantva megfordult és elindult kifelé..

Azt hittem hogy csak el van gondolkozva valami problémán, és majd visszajön és elmondja. De nem..

Megállt az ajtóba, továbbra sem nézett fel a papírból, csak elkezdett kopogni az ajtófélfán, mint aki udvariasan be akar jönni.

És elkezdett vigyorogni...

Rendelünk ballonos vízadagolót a lányoknak az irodába, és tisztázni kellett hogy hideg/meleg vizes verzió legyen, vagy elég csak ami hűteni tud.

Anyus szerint felesleges a melegvíz, van vízforraló a teának, elég lesz ha csak hűti a vizet. Nekem mindegy, árban nem sok különbség van, szerintem adagolhat forró vizet is.

Mondta, ne vitatkozzunk az lesz, amit a fönök akar.

De valahogy mégis úgy tűnik, hogy csak hűteni fog az az automata...

Sorry, ezentúl ő lesz az imádatom tárgya! :)

Ma feldobta a napomat ismét, pedig csak a véremet szívta!

Leült, hozta a kis füzetét, és tolta a problémákat!

Full hangerőn, teljes átéléssel, bólogatva vagy fejét hitetlenkedve biccentgetve hozzá... Nyomta sorban egymás után őket.. Tudod milyen Anyus ha belelendül...

Amikor látta hogy vigyorgok az átélésén, akkor jött a

"Jól van na!" és elvigyorodott ő is.

Remélem nem haragudott meg, mert ma viszont tényleg nem kegyelmezett néha, és mondtam neki, hogy igazán **** tud lenni.

Fullra vagyunk problémával, tudja hogy tudom, de mindig megfogatja bennem a kést. Sokszor

Most indult haza, vállán és kezében a táska, de még intézkedik..

"Figyelj csak, dobd már fel ezt a raklapot a kocsira"

Menet közben, a szatyorral forogva, mutogatva...